perfect symphony

1. fejezet – Az a bizonyos dallam

2. fejezet – Törékeny harmóniák

A szél halkan sodorta a leveleket a víz felé, és Lara úgy érezte, mintha minden mozdulatában ott lenne valami rég elveszített dolog visszhangja.

Adrian sosem beszélt sokat. Minden kérdésre egy szelíd mosoly volt a válasza, vagy egy halk biccentés, amitől az ember azt érezte: talán jobb is, ha nem kérdez többet.

5. fejezet – Egy képkocka a múltból

Aznap este Adrian nem szólalt meg többet. A régi fotó, Lara arca a tömegben, a múlt képei mind elégtek a tekintetében – de a hamu még ott kavargott mögötte. Lara nem kérdezett. Már nem volt szükség kérdésekre. A csönd beszélt helyette.

7. fejezet – A nyom a hang mögött

A nap már lement, de az ég még nem sötétedett be teljesen. Az a puha, átmeneti fény ereszkedett a tájra, amely egyszerre idézi fel a múltat és ígéri a jövőt. Adrian a verandán ült, mellette Lara, és végre beszélni kezdett.

A dallam elcsitult, de a csend nem tűnt el. Ott maradt közöttük – most már nem válaszként, hanem mint egy megosztott titok. Lara szeme nedves volt, de nem sírt. Nem azért, mert nem érintette meg a zene, hanem mert az valami mélyebbet ért el benne, mint amit a könnyek meg tudnának mutatni.

10. fejezet – Csendes pillanatok

Aznap reggel a nap korábban kelt, mint ők. A fény még puha volt, áttetsző, és Lara álmosan lépett ki a verandára, ahol a világ mindig nyugodtabbnak tűnt, mint amilyen valójában. Az ajtó előtt azonban várt valami.

12. fejezet – Hegedű a dobozban