Firenze árnyai és fényei

17. fejezet – Firenze árnyai és fényei

Kora délután érkeztek. A nap még magasan járt, aranyra színezve a város vakolatát, az erkélyek kovácsoltvas korlátjait, a szűk utcák fölé boruló zsalugátereket. Firenze nem volt hangos – inkább lüktetett. Mint egy régi, de élő dallam.

Lara az autó ablakából figyelte a régi házakat, a kis pékségeket, a vékony sikátorokat, ahol a fény szinte súrlódva jutott be. Valahogy minden kő úgy állt, mintha tudná, hogy ősi történeteket hordoz. És most, valahogy, az ő történetük is helyet kér magának bennük.

Adrian csendes volt. A város ismerős volt neki – talán túl ismerős. Minden utcasaroknál ott bujkált egy emlék, egy koncertterem, egy hangulat, egy múltbéli önmaga.

– Mintha a múlt figyelne – mondta halkan, mikor megálltak egy kis szállónál a folyó közelében.

Lara elmosolyodott.

– Akkor nézzünk vissza rá. Hadd lássa, kik lettünk.

A szállás apró, elegáns volt, tele régi könyvekkel, festményekkel. Az ablakból látszott az Arno hídja, és a kupolás templomok narancsos kupolái. A levegő tele volt fűszerrel, olíva és kávé illatával.

Délután sétálni indultak. Nem volt céljuk, csak mentek. Adrian néha megállt egy-egy tér szélén, mintha egy emlék szólította volna. De nem sietett vissza hozzájuk – csak továbbment Laraval. A keze néha megszorította az övét. Mint aki próbálja nem engedni, hogy a múlt elvigye őt.

A naplemente idején a város lágysága megváltozott. A fények meghosszabbodtak, a házak ablakai aranylani kezdtek. Egy utcazenész hegedűn játszott – és Adrian megállt. Nem mozdult. A dallam egyszerű volt, régi, de éppen ezért időtlen. Lara a tekintetét figyelte. A szeme nem volt könnyes. Csak mély.

– Itt játszottam először… egy verseny után – mondta Adrian alig hallhatóan. – Tizenkilenc voltam. És akkor még azt hittem, a színpad a világ teteje.

Lara nem szólt. Megfogta a kezét, és csak annyit mondott:

– A világ sokkal csendesebb csúcsa ez.

És Adrian akkor értette meg, hogy nem a koncert fogja visszaadni, aki ő valaha volt.

Hanem az, hogy most először valakivel tér vissza.